Utazás, megérkezés

Helló mindenki!

   Egy hete vagyok Zágrábban. Nehezen veszem rá magam erre az írás dologra, de megpróbálom magam összekapni! :) Legalább egy helyen lesznek az emlékek, a képek... Már nem tudom, hogy kinek mit meséltem, itt lesz majd egy kis szemezgetés az elmúlt hét történéseiből. Előzetesbe elmondanám, hogy jól érzem magam, Csongorkirályfi is. Egyre többet mocorog, csuklik, reagál, szól, hogy menjünk már aludni! :)

 

Utazás

   Nahát, az nem volt egyszerű. A csomagolással kezdődött... Már a debreceni 2hétre pakolás is sokkolt a nyáron, most legalább másfél hónapra kellet, de inkább 3-4re. Ráadásul, mindent fel kellett próbálni, hogy mibe férek bele, és kitalálni, hogy mibe fogok hónapok múlva is... Próbáltam mindenre gondolni, amire csak szükségem lehet. Az indulás előtti éjszaka pont alkalmas volt rá, hogy felavassam a régi, de számomra új varrógépet (még a műfaj is új). Rövidebb kiakadás után egész ráéreztem az ízére, és felvarrtam a második számú terhesgatyám szárát, így az használhatóvá és elrakhatóvá vált. Lényeg a lényeg, 1-2 óra alvás után kelhettem is :D Ádika aranyos volt, sokat segített, elég sokáig fenn volt ő is, pedig szegénykém másnap kikísért, aztán ment dolgozni. 

   Szal 06:15 előtt 10 perccel fenn ültem a vonaton, gyengén, törékenyen, a zokogás szélén, hogy Áditól el kell válnom, és vár a nagy ismeretlen. Vonaton szerencsére aludtam néhány órát, ami a kis lelkemet is helyretette. Ami megint nem tett jót, hogy Gyékényes után le kellett szállni, néhány megállót buszozni, majd újra vonat. Csak reménykedtem benne, hogy jó helyen vagyok, és minden rendben lesz. Csak a Gondviselésre tudtam gondolni, be is jött! :)

   Végül alig 15 perc késéssel, fél 1 után be is futottam Zágrábba, a Glavni Kolodvorra. Ott várt Ljerka, egy aranyos horvát lány, aki elkísért a koliba, segített regisztrálni, bőröndöt cipelni, életben tartani magam. :) Elég fáradt voltam, sajnáltam, hogy emiatt nem tudtam rendesen beszélgetni vele, magyarul is alig tudtam összerakni egy mondatot. Egyébként ő meg Budapesten volt erasmussal, sőt, kiskorában lakott is ott, beszél is valamennyire magyarul. Ha összejön, őt (is?) fogom magyarul tanítgatni, remélem a héten ez kialakul. A portásnál a regisztráció eléggé elhúzódott, de már ott találkoztam 3 magyar lánnyal. Az egyikük, Eszter itt lakik felettem egy szinttel, és azóta elég jóba lettünk. Horvát dialektikából doktorizik itt, tanít is egy ideje horvátot. Úgy tűnik, ő fog majd tanítgatni, mert az egyetemen 600 euróba fájna a nyelvtanulás. Röhej.

   Visszatérve a történésekhez, végre meglett a kulcsom, a hetes épületben a negyedik szinten lakom. Ami igazából az ötödik. Persze liftről ne is álmodjunk. Végülis örültem, mert  ennyit legalább muszáj mozogni. Ledobtam a cuccokat a szobában, körül se néztem, leszaladtam a portára megkérdezni, hogy ki lesz a szobatársam. Épp egy magyar lány regisztrált, és csodák csodájára ugyanazt a kulcsot kapta, mint én. Így már együtt feldöcögtünk és körbenéztünk. A szoba nem hogy koszos, hanem retkes volt, így első utunk egy kisközértbe, tisztítószerekhez vezetett. Amit muszáj volt, takarítottunk, aztán zuhantunk az ágyba. fárasztó nap volt.