Tizenéves kórusiskolás múlttal szinte lehetetlen elfogadható kórust találni. Sajnos vagy nem sajnos, de az igényesség mellett elitizmus is belénk lett nevelve. Azt a minőséget nehéz hozni, és az embernek már igénye lenne rá, nagyon is. Szóval van ez a Zágrábi Egyetem kórusa. Elég komoly meghallgatás volt, így bíztam benne, hogy jó dolog lesz, még aggódtam is, hogy nem jutok be. Feleslegesen. Nagyon lelkes meg aranyos mindenki, de ide sok-sok türelem kell. Meg alázat. Legutóbbi két órás próbán egy teljes darabot sikerült "megtanulni", olyan szintűt, amit hatodikos korunkban szemrebbenés nélkül blattoltunk.
Ahogy észleltem, a felvétel előtt volt már egy egészen használható kórusmag, 40-50 fő, aztán most felvettek még ennyi új embert. A kottaolvasás (sem) volt alapkövetelmény... Az ordítás azért megy, tud szólni 100 ember. De mire ebből használható dolog lesz...
Amiért mégis maradok:
- Már nincs időm-energiám mást leszervezni. Jobb, mint a semmi.
- Közel van (az egyetemen).
- Nem jár különösebb kötelezettségekkel
- Beosztottak szoprán 1-nek. Marika néni mindig is mondta, hogy szoprán hangom van, csak belekényelmesedtem az altba, jó a banda, és F. b. is ott szokott meg. Nem is lett volna bátorságom felmászni a szopránkába egy profi kórusba, itt simán jó bontogatni a szárnyaimat. Ezekkel a darabokkal nem nagy kihívás egyenlőre.
- Vicces, hogy bár két szót nem beszélek horvátul, pontosan megértettem, hogy mit magyarázott beéneklésnél a csaj. Hiába, az évek meg rutin.
- Próba előtt-közben-után mindig csacsogok angolul egy-két emberrel. Jó ismerkedős hely meg nyelvgyakorlás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése