Volt már két horvát órám, barátkozom a mássalhangzókkal, búcsúzom a magánhangzóktól. Sosem gondoltam volna, hogy nekem szláv nyelvhez közöm lesz, de azt kell, hogy mondjam, nem olyan vészes. Direkt nem kezdtem rögtön az órákat, hogy picit szokjam, hallgassam itt az embereket, hogy ne tantárgy legyen, hanem egy élő dolog, amiben lubickolni lehet. Egyenlőre a parton tanulom a kézcsapásokat, de jó lesz ez. Majd egyszer.
Voltunk koncerten is, itt a Gradska kávézóban. Eszter nyert két, kb. 8000 Ft értékű jegyet Arsen Dedic koncertre. Az élmény inkább volt kulturális, mint zenei, de egy tea áráért megérte. A bácsi Horvátországban kultikus figura, zeneszerző, költő, énekes. Egyébként úgy néz ki, mint Demjén Rózsi. A fia kísérte több számban zongorán, állítólag az öregnél csak ő nagyobb alkoholista. Neki ám tök jó jazz triója van, érdemes beütni youtube-on (Matija Dedic Trio). Sajnos, most a fater sanzonos-andalgós-sztorizós zenei stílusa volt a meghatározó, de azért remekül szórakoztunk. Figyeltük az embereket, a gucci cipőket, és a free wifinek meg az okostelónak hála Ádi élőben közvetített chaten a magyar-észt és a horvát-macedón focimeccs eredményeinek változásáról.
Vasárnap pedig, mise után ismét járkáltunk picit a városban, ezúttal Zorival, Andi csoporttársával, és megnéztük erasmusos szervezésben azt a múzeumot a sok közül, ami Zágráb történelmével foglalkozik (Muzej Grada Zagreba). Volt angolul (nem jól) beszélő idegenvezető-nénink, akinek a légzéstechnikájával is komoly problémák voltak. Azért némi infó átjutott, ha rohant utána az ember. Egészen fogyaszthatóan vannak tálalva a dolgok. Külön tetszett, ahogy a régi katedrálisból maradt szobrokat, festményeket kiállították. A földrengés lerombolta az épületet, az újat meg más stílusban húzták fel, így ezek a dolgok feleslegessé váltak.Volt sok makett, aranybulla, különböző korok hétköznapi tárgyai, ruhái, az egyik szoba meg ki volt plakátozva régi reklámokkal. Volt még sok minden más is, akit érdekel, utánanéz. Képeket nem lehetett csinálni bent, ellenben kint készült néhány.
A Lotrščak-toronynál találkoztunk a többiekkel, a felsővárosban. Állítólag minden délben ágyútűzzel emlékeznek a törökök felett aratott győzelemre - erről sajnos lemaradtunk.
Ilyen a kilátás a torony mellől (egyébként a rövidke sikló felső állomása). Egyszer fel kéne menni a toronyba is, szebb időben mondjuk, szép képeket lehetne csinálni.
Ez a sétány, ha minden igaz, a Strossmayerovo, a toronytól indul. A díszeket nem tudtam mire vélni a fákon, de jól néztek ki.
Térkijelölés szépen.
Szent Katalin-templom.
A tér melletti utca, mert csak. Megtetszett.
Szent Márk templom.
A tetőcserepek Magyarországról származnak.
A kapu.
Hülye turisták. Ádi szerint menő.
Megtévesztés. Nem ebben a múzeumban voltunk.
Nem is ebben, de erre kíváncsi vagyok.
Életkép1. Ilica.
Életkép 2. Jelasics tér. Trg Jelacica. Villamos. Emberek. Galambok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése