Ismét eltelt egy hét.

   De nagyon nehezen.

   Sokat vártam, sokat reméltem. Hogy beindul az egyetem, megismerkedek a magyarul tanulókkal, megbeszélem a tanárokkal, hogy mi dolgom lesz itt, megszervezem, hogy járhassak angol irodalmas órákra (bármilyen nyelvet tanulni pénzlehúzás itt), kialakul, hogy kiket tanítgathatok, találok kórust... szóval, hogy beindul az élet, látom az irányvonalakat.

   Picit el vagyok kenődve.  Nagyon döcögősen indul itt minden.

   KEDD, együtt ebédeltem első találkozás gyanánt az új magyar lektorral. Jó fej, haladó szelleműnek és kompetensnek tűnik a szakmájában. Hozzám nagyon nyitottan és segítőkészen állt, hospitálhatok majd az összes óráján.  De, (teljesen érthető módon) kért egy hetet, amíg megismerkedik a diákokkal. Már itt sejtettem, hogy a hetem megy a kukába. Csak, hogy értse mindenki, itt-tartózkodásom gerincét a magyarul tanulókról való tanulás jelentené, bármilyen formában. Aztán bementem az egyik angolos órára (tanuljunk angolul címen, mert nem tudom megfizetni a nyelvtanfolyamot), négyen álldogáltunk a folyosón Godot-ra várva, majd egy sráccal szóba elegyedve kiderült, hogy az irodalmas tanárok a többi óráján se tették tiszteletüket, valószínűleg a hét további részében se fogják. Beszélgettünk picit, közölte, h férfi nevem van (ezentúl nem Borinak, hanem Borbálának kéne bemutatkoznom), de amúgy jó fej volt :)

   A hét további része említésre se méltó, rossz hangulat, tehetetlenség, gyötrődés és honvágy jellemezte. Sok minden nem történt. Csütörtökön hazament a szobatársam, én is agyaltam, hogy kéne, de féltem, hogy nem tudok visszajönni. Remélem, hogy megvolt a holtpont, innen csak felfelé!

    Azért, pénteken csináltam egy fotót a 22. heti pocakról, mert azt kell. A szobában lőttem gyorsan, és egy kivágás után ment is fel fészbukra. Furcsa módon nagy sikere lett, úgy látszik vevő a nép a hatásvadász dolgokra. :) Szerintem merengős, depresszív, de ott van a remény, a fény felé fordulás. Minden rossz mellett is ott van a tény, hogy anya vagyok, anya leszek, a kisfiam növekszik a belsőmben. Ez az öröm, azt mondják, süt rólam.

Kattints a képre a nagyításhoz!

...

   Most újra hétfő van, új hét, új remények.