Ádis napok

   Ezúton jelezném, hogy a 25. hétbe léptünk! :)

   A hosszú hétvégén egész spontán módon ismét lejött Ádi.

   Picit beborult a kedélyem, mikor szerda estére mindhárom magyar lány eltünedezett. Én is nagyon akartam volna, de pocakkal nem mertem bevállalni 4 napon belül kétszer a 7-8 óra utazást. A vonat tisztán 6 és fél óra, de a pályáudvarra is el kell jutni, majd onnan haza. Hipp-hopp eljön a péntek reggel, amikor úgyis fel kell ülnöm a vonatra. Az utóbbi kb. 1 hétben picit nehezebb a pocakkal. Fájdogál, feszül, érzékeny, plusz a lábam is görcsölget. Lehet, hogy csak ez az esős idő nyomta rá a bélyegét a kedélyemre, a fene se tudja. Vagy így jön ki a honvágy. Vagy lassan a harmadik trimeszterbe lépek...

   Szóval Ádi szerda este 10-kor fogta magát, bedobott 6-7 könyvet a táskájába (beadandók készültek a hétvégén), és csütörtök reggel 6-kor már a vonaton ült. Városnézésre most nem volt lehetőségünk, inkább a szobában kuksolós, olvasós-írós-dolgozós móka volt, de beiktattunk néhány andalgós, kiadós-beszélgetős sétát is. Megállapítottuk például, hogy jó lenne közösen megöregedni, és hogy nagyon büszkék vagyunk a nagymamáinkra. Most könnyebb volt a búcsú, már csak négy teljes nap egymás nélkül. :)