Újra Zágrábban…

   Hihetetlen gyorsan elrepült az otthon töltött egy hét. Nem unatkoztam egy percig se, ami azt illeti, pihenni se nagyon volt időm. Ez a sok orvosi hercehurca kivesz az emberből. De túl vagyok a tövv körös vércukorvizsgálaton, jártam a dokinál, a védőnőnél, sőt, még a toxémiát is kizártuk (csak 2 napom ment külön erre rá + még 3 az idegeskedésére az eredményig…) Teljesítettem két tárgyat az egyetemen (húszból kb.), találkoztam a családdal több körben. Láttam végre az egyetlen drága egy hónapos unokaöcsénket is! Barnusra feltűzték a szalagot, amiről ugyan lemaradtunk, de tánctudását többször is bizonyította J Engem is megtáncoltatott az én kisöcsém, egy jó hosszú bécsi keringőt nyomtunk végig.

   Jó volt otthon, de piszkosul elfáradtam, és még most jön a java: beadandóidőszak. Francba, hogy itt vok Zágrábban, egy csomó lehetőség lenne a MID-el foglalkozni, fejlődni, kutatni, tanítani, de nekem a szobában kell görnyedni a megkérdőjelezhető gyakorlati (és bármilyen) hasznú beadandók fölött. 

   Ma elintéztem a költözést, lett egyágyasom, a fürdőn osztozom még 3 emberrel. Jó lesz ez, csak most végtelenül kimerült vagyok testileg-lelkileg. Még azér jól lehúzott ma az a lány energiával, sebaj, innentől a töltekezés jön. 

   Csak gyorsan néhány kép pótlólag: a mi büszkeségünk, unokaöcsi + 26. és 27. hét.

***UPDATE:
   Ma intéztem az admisztrációt, és szólt a nő, h sorry, de dupla ár, vagyis 1500 kuna - 200 eur - 60ezer Ft lesz ez a szoba. Még jó, hogy tegnap direkt rákérdeztem. Dühös vagyok, de mindent a babácskáért. Spórolás jön. Más országokban ennél is bőven többet fizetnek.
   Tudom, h ez mind értem van, hogy jobb körülmények között legyek. Az egészségemre nem szabad sajnálni a pénzt, kerül amibe kerül. Még így is ki tudok jönni az ösztöndíjból, picit szűkösen, de megoldom. Vicces, h a Gondviselés így "kényszerít" rá, h törődjek magammal. :) De jogos.